Hely és idő nevén nevezett lehet: valahol, valamikor. A XV. századi Róma és a Deák tér, 2025-ben. A XIII. századi London és az Astoria, ma este. Négyévszaknyi tablókép három csavargó boldogulásáról. Igyekeznek fennmaradni a rosta likán. Megmaradni. Célpontok ők, mozdulatlanul. Nincs vágyuk, nincs gondolatuk, mely elmozdulásra ösztökélné őket. De miért? Választott száműzetés ez vagy kényszerű vezeklés? Vagy csak így alakult? Tud nyomasztó lenni a szabadság? A boldogulás és a boldogság szinonimák? Mim van, ha azt érzem, hogy semmim sincs? Tudok örülni annak is, ha valójában sehova sem tartozom? Mik azok az értékek, amiket akkor sem veszíthetek el, ha materiális szempontból nincs a birtokomban semmi? Tehát: mi kell ahhoz, hogy emberek maradhassunk?
A hajléktalanság problémaköre évezredek óta megoldatlan feladat, lüktető seb. Ahelyett, hogy úgy tennénk, kívül-belül ismerjük a problémát, pálcát törnénk vagy elhamarkodott következtetéseket tennénk, úgy döntöttünk, két első hallásra egymástól nagyon távol eső világot hívunk segítségül, hogy körbejárhassuk a témát: a kora és késő reneszánsz angol, olasz, német, francia és spanyol nyelvű dalkincsét, valamint a Fedél nélkül archívumából válogatott magyar kortárs hajléktalan költők által írt verseket, novellarészleteket.

Játsszák: Kerek Dávid, Sas Zoltán, Szaplonczay Mária
Lanton kísér: Mándli Zsolt
Látványtervező: Fábián Eszter
Összeállította és rendezte: Sas Zoltán, Kerek Dávid